Pünkösdkor ünnepli a keresztény egyház, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A pünkösd szó a görög pentekosztész kifejezésből ered, amelynek jelentése: ötvenedik. A Szentlélek eljövetelének ünnepe ugyanis húsvét után az ötvenedik napra esik.

Az ünnep előzményei az Ószövetségig nyúlnak vissza. A zsidó vallásban ünnepelték a Pészach utáni ötvenedik napon az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét. Az Újszövetség szerint Jézus feltámadása után ezen a napon áradt ki a Szentlélek az apostolokra és Jézus tanítványaira.

Mi történt azon a napon?

Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték a pünkösdöt. 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, 3majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni.” és hallották „amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” (Ap. csel. 2, 1–5)

A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Szent Péter prédikációját sokan hallották, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Ezért tartják ezt a napot az Egyház születésnapjának.

A századok folyamán a pünkösdöt rengeteg festményen és ábrázoláson örökítették meg. Az ábrázolások fontos részét képezi Mária és az apostolok alakja, a Szentlelket megtestesítő galamb és a lángnyelvek. A pünkösd színe a Szentlélekhez kapcsolható piros, amely a tűzre, lángnyelvekre világít rá.